A Bika (Taurus, Tau)

A Bika a téli égbolt egyik jellegzetes csillagképe. Noha kevesebben ismerik, mint a közeli Oriont, a benne lévő Fiastyúk révén - véleményem szerint - az ismertebb csillagképek közé tartozik. A Fiastyúk érdekessége - sajnos negatív értelemben -, hogy érthetetlen módon többen a Göncölszekérrel tévesztik össze.

A Bika novemberben 19 óra után a keleti égbolton látszik - kevéssel a kelése után. Az Orion és a Perseus között, a Tejút sávjához közel terül el. Benne található az égbolt két legfényesebb csillaghalmaza több halvány társukkal együtt, és egy szupernóva-maradvány is.

A görög mitológia szerint maga Zeusz, az istenek atyja szerelmes lett Európába, a gyönyörű türoszi királylányba. Hogy meghódíthassa őt, szelíd, fehér bika képében jelent meg előtte. Európának megtetszett a szelíd állat, s játékból a hátára ült, mire az Kréta szigetére vágtatott vele, ahol végül felfedte kilétét. Más monda Orion ellenfelével azonosítja, megint más monda Herkules egyik ellenfelét látja benne.

A Bika fejét a legközelebbi nyílthalmaz, Hyadok alkotja, melyet Esőcsillagok halmazának is neveznek: amikor esténként láthatóvá válik, kezdődik az ősz. A halmaz itt van a"közelben": csillagainak fénye 130 év alatt jut el hozzánk. Több, mint 300 csillag alkotja, melyek több, mit tíz telehold átmérőjű területen oszlanak el. Megfigyelésére az emberi szem mellett egy kis (max. 7-szeres) nagyítású binokulár a legalkalmasabb; ez utóbbi a csillagok színét is jól mutatja. A legfényesebb tagok egy fekvő V alakot formáznak - ez a Bika feje. A V alsó szárának végén a legfényesebb csillag, az Aldebaran található (a "Bika szeme"), melynek fényessége 0,9 magnitúdó. Neve arab eredetű (Al Dabaran), jelentése: "a Követő", mert látszólag a Fiastyúkot követi. Narancsos-vöröses színű óriáscsillag, kb. 40-szer nagyobb a Napnál; távolsága 68 fényév, azaz félúton van a Hyadok és a Föld között.

A Hyadok fölött jobbra van a Pleyadok, azaz a Fiastyúk. Szokták még M45 néven is emlegetni, mivel Charles Messier XVIII. század végén összeállított katalógusában a 45-ös sorszám alatt szerepel. A szomszédjánál sokkal tömörebb halmaz, átmérője a teliholdénak négyszerese; ennek tudható be, hogy jóval feltűnőbb is amannál, annak ellenére, hogy a Hyadok csillagainak összfényessége nagyobb.

Noha mintegy 200 csillag alkotja, szabad szemmel 6-7 csillagát tudjuk megkülönböztetni - jó szeműek akár többet is! -, melyek tényleg egy szekér alakhoz hasonlítanak; talán emiatt hiszik a Göncölszekérnek. A legszebb látványt mégis tízszeres nagyítású binokulár adja, kiemelve a csillagok kékes színét, csillagokban gazdag környezetét. A halmazról a fény kb. 400 év alatt ér hozzánk. A legfényesebb tagok (a görögök Hét Nővére) neve: Pleione, Atlas, Alcyone, Merope, Maia, Electra, Taygeta. Ha nagy távcsövünk van (20 cm átmérőjű vagy nagyobb), akkor vidéki, sötét égen a fényesebb csillagok körül halvány ködösséget láthatunk (lásd a fényképet). Korábban azt gondolták, hogy a csillagok ezen ködökből keletkeztek. Ma már tudjuk, hogy egy galaktikus porködön halad át a halmaz, melyet megvilágít - ezt láthatjuk mi. A ködösséget csak 1859 október 19-én látták először; ez is mutatja, milyen kihívás az észrevétele.

A Bikában még két kettőscsillag is látható - szabadszemmel! Ezek a theta és a szigma jelű csillagok, a Hyadok tagjai. Sötét égen próbára tehetjük velük szemünk élességét.

A szabadszemes látnivalók itt véget értek. Látcsővel megfigyelhetők az NGC1647 és NGC 1746 jelű nyílthalmazok, mint halvány ködösségek. Nagyobb távcsővel a csillagokat külön-külön is láthatjuk bennük, nem csak egy ködös pamacsot a sötét háttér előtt.

A Bika legkülönösebb, és egyben leghíresebb objektuma a Rák-köd. Nevezik M1-nek is, hiszen Messier a katalógusában az első helyre tette - hiszen elsőként is figyelt fel rá, mellesleg a katalógusa összeállítására is sarkallta. Maga a köd egy szupernóvának, egy 1054-ben felrobbant csillag maradványa, mely annak idején fényesebb volt a Vénusznál is. Ma csak egy táguló gázköd és egy pulzár - egy gyorsan, 33 miliszekundumos forgásidővel pörgő, rádió- és röntgensugárzó, tisztán neutronokból álló csillagmag - van a helyén. A köd fényessége kb. 9 magnitúdó, így csak távcsővel látható. Nevét Lord Rosse adta, aki annak idején először vette észre a köd szálas szerkezetét, ami Őt egy rák lábaira emlékeztette. A köd a dzeta Tauri csillag közelében kereshető - no persze jóval mögötte, kb. 6300 fényév távolságban elyezkedik el.

A leírás a Föld és Ég 1988/1-es száma, SH-atlasz: Csillagászat, Természetkalauz: Csillagok és Klaus Lindner: A csillagos ég című szakirodalom segítségével készült.