Az Ikrek (Gemini, Gem)

Az Ikrek szintén egyike azon csillagképeknek, melyek magához vonzzák a téli eget fürkésző kíváncsi tekintetet. Az Orionnal ellentétben ezt nem sok fényes csillaga segítségével éri el, hiszen a legfényesebb csillaga is csak 1 magnitúdós. A választ két legfényesebb csillaga adja: ezek közel azonos fényességűek, és közel vannak egymáshoz, mint két iker - róluk kapta a csillagkép a nevét.

Februárban este hat után magasan a keleti látóhatár felett találjuk az Ikreket. Az Ikrek fejeit alkotó két csillag, a Castor és Pollux viszonylagos közelsége és azonos fényessége hamar feltűnik az eget fürkésző szemeknek. Ezek után a csillagkép többi részét megtalálni már egészen könnyű - no persze nem a fényszennyezett városi égen; ehhez egy sötétebb egű helyet kell keresni. Mivel a téli Tejút keleti szélébe lóg a csillagkép, csillaghalmazok létét sejthetjük a csillagképben - és ez igaz is! Pár érdekes kettőscsillag is van az Ikrekben, de ezzel be is zárult a látnivalók sora, hacsak nincs nagy távcsövünk. Az Ikreket átszeli az ekliptika, annak is a Sarkcsillaghoz legközelebbi része. Ez több szempontból jelentős: egyrészt itt van a nyári napforduló pontja, vagyis az Ikrekben éri el pályája legmagasabb pontját égi útja során a Nap. Másrészt ez jelzi, hogy az Ikrek magasan delelő csillagkép, vagyis hosszú ideig látható egy téli éjszaka folyamán. Harmadsorban az erre járó Hold több, viszonylag fényes csillagot eltakarhat.

Ha az Ikrek névadó mitológiai legendái után kutatunk, elég sovány termésre számítsunk. Az Ikrek a hű testvériség példaképe. Ők Zeusz és Léda fiai, ebből adódik eltérő tulajdonságuk: Castor halandó, míg Pollux halhatatlan, az istenek közt van a helye. Castor halála után Pollux, aki mélységesen szerette testvérét, rendszeresen elment az alvilágba, hogy meglátogassa Őt. Ez a mély szeretet annyira megindította az isteneket, hogy a csillagos égre helyezték az ikerpárt. A mondák többször említik, hogy Szent Elmo tüzeként képesek voltak megjelenni, a háborgó tengert lecsendesíteni.

Nézzük meg kissé alaposabban a két ikercsillagot, Castort és Polluxot! Akár a mondabeli ikerpár, ez a két csillag is csak látszólag azonos, de alapvető különbségeket hordoznak. Közel azonos távolságban vannak tőlünk: a Castor 45 fényévnyire, a Pollux 35 fényév távolságban világít. A Castor a legelső csillaga az Ikreknek, pedig a Pollux fényesebb - ezt szabad szemmel is könnyen észerevehetjük. A Castor fehér fényű, forróbb csillag, a Pollux narancsszínű óriáscsillag. A Pollux magányosan rója a világűrt, a Castornak kísérői is vannak, nem is akármilyenek! Nagyobb távcsőben a Castor kissé halványabb kísérőjét is megpillanthatjuk, viszonylagos közelségben hozzá. Ezenkívül egy jóval távolabbi, halvány vörös törpecsillag is tartozik a rendszerhez, mely ismert változócsillag. S a hab a tortán: mind a három komponens maga is kettőscsillagok, melyről azonban csak a színképük árulkodik (ún. spektroszkópiai kettősök). Végeredményben a Castor egy különleges, hattagú csillagrendszer!

Maradjunk egy picit a kettőscsillagoknál. Ezek mindegyike csak távcsővel látható - sajnos. A delta Gem kisebb távcsővel is kettősnek látható. A zeta Gem is kisebb távcsöveknek lehet célpontja; külön érdekesség, hogy a főcsillag egyben változócsillag. Kettős még a mü és nü Gem csillagok, de mindkettő csak optikailag kettős: a tagok térben távol vannak egymástól.

Most következzen valami sokal könnyebb látnivaló, mely sötét éjszakán szabad szemmel is megfigyelhető, binokulárral pedig igazi felüdülés: az M35, egy nyílt csillaghalmaz. (Az Ikrek északi lábánál kell keresni, lásd a kis térképrészletet!)

Hatalmas kiterjedésű, nagyobb területen oszlanak el a csillagai, mint a Hold látszó mérete! Maga a halmaz több, mit 120 halvány csillagból áll. A binokulár ködös pamacsnak mutatja a halmazt, de 30-szoros nagyítású távcső teljesen csillagokra bontva tárja elénk a szépségét. Ilyen nagyítás mellett több csillagot is "láncba rendeződve" látunk, ami miatt igen kedvelt a megfigyelők körében. A halmazt az 1750-es évek elején egy svájci csillagász említi először. A halmaz fénye 2800 év alatt ér el hozzánk.

Az M35 mellett látszik egy jóval kisebb és halványabb csillaghalmaz, az ún. NGC2158. A fénykép bal felső sarkában látható. Ne higgyük azonban, hogy tényleg ilyen feltűnő! Legalább 10 centis lencsés távcső szükséges a megpillantásához, sötét ég esetén. Ez a halmaz olyan sűrű, hogy a szakemberek a mai napig vitatkoznak, vajon nyílthalmazról van-e szó, vagy gömbhalmazról. Ma a gömbhalmaz-besorolást tartják alátámasztottnak. (Szerintem is gömbhalmaz :-) Noha közel látszik a nagy szomszédhoz, a kis halmaz igen távol van tőlünk: több, mint 15000 fényév távolságra!

Érdekesség képpen említem meg az Eszkimó-ködöt, (NGC2392). Nagyon halvány planetáris ködről van szó - azaz egy felrobbant csillag maradványa - mely nevét azért kapta, mert nagy távcsövekkel egy eszkimó bebugyolált fejéhez hasonlít a képe. (Képem nincs róla, sajnálom...)

A csillagképhez tartozik még egy meteorraj, az ún. Geminidák. A legtöbb meteort december 13-14 körül láthatjuk. Igen aktív raj, sok halvány meteorral, néha fényes tűzgömbökkel. Ez a raj azonban - a szülő-üstökös pályájának megváltozása miatt - kb. 300 év múlva teljesen el fog tűnni!

A leírás a Föld és Ég 1988/2-es száma, SH-atlasz: Csillagászat, Természetkalauz: Csillagok és Klaus Lindner: A csillagos ég című szakirodalom segítségével készült.