A Perzeusz (Perseus, Per)

Az őszi esti égboltot uraló csillagképek többsége egyetlen mitológiai mondakörbe tartoznak, amely Perzeusz kalandját mesélik el. Ide tartozik a Kefeusz, Kassziopeia, Androméda, Perzeusz, Pegazus és a Cet csillagképek.

A Perzeusz ezek közül az egyik központi szerepet foglalja el, noha a csillagkép a kisebbek közé tartozik. Legfeltűnőbb része az emberalak fejét és két karját formázó csillagív. Ezekből indul a főhős két lába - mintha épp felénk, földi szemlélődők felé hajolna el egy csapás elől, maga elé tartva pajzsát, hátul csapásra emelve kardját...

A Perzeusz főcsillaga pontosan ez említett csillagkaréj közepén helyezkedik el. A neve Algenib vagy Mirfak, mindkettő arab eredetű, és majd' 600 fényév távolból sárgásfehér fénnyel, két magnitúdóval világít. Legfőbb érdekessége, hogy a legfényesebb tagja annak a csillagrajnak, melyek a csillagívet is alkotják, és egy irányba látszanak mozogni az égen, vagyis úgynevezett mozgási rajt alkotnak.
A béta jelű csillagot Algolnak nevezik. Érdekessége, hogy vátlozócsillag, 2,867 nap alatt fényessége 2,1 magnitúdóról 3,4 magnitúdóra csökken le majd növekszik vissza, tökéletes szabályossággal. Ennek oka, hogy a csillag az ún. fedési változók mintapéldája: az egyik csillag rendszeresen a másik elé kerül, részben eltakarva azt, miáltal a rendszer látszó fényessége lecsökken. A fedés befejeztével ismét régi fényével ragyog a csillagpár. A fedési változókat Algol-típusú változóknak is nevezik, mivel ez volt az első ilyen változócsillag, melynek fényességváltozására a fentiek adnak magyarázatot.

A Perzeusz-legenda fontos helyet foglal el a görög mitológiában. Mint a neve is sugallja, Perzeusz magának Zeusznak a gyermeke, de haalndó. Felnőtt korában sok kalandban volt része, innen van kedvenc szárnyas lova, Pegazus is. Egyik hőstette volt, hogy a szörny Medúza (Gorgó néven is emlegetik) fejét levágta. Ez azért volt nagy tett, mert medúza fején haj helyett kígyók tekeregtek, és olyan iszonytató volt, hogy aki ránézett, az nyomban kővé vált. De jött Perzeusz, és egy ravasz fogással élve - nevezetesen a pajzsát tükörnek használva, a szörnynek csak a tükörképét nézte - levágta a rettegett fejet. Eme kalandjáról repült hazafelé, amikor Etiópia partjai fölé érve nagy csoportosulást vett észre. Kíváncsian leszállt, és maga a király, Kefeusz mondta el néki a történeti hátteret.
Történt ugyanis, hogy a király felesége, Kassziopeia királyné úgy eltelt a szépségével, hogy azt merte állítani, hogy szépsége vetekszik a szirénekével. Erre természetesen a szirének rettenetesen megdühödtek, s bepanaszolták a királynét Poszeidónnál, a tengerek uránál. Poszeidón büntetésből egy hatalmas Cetet küldött a partokhoz, mely hatalmas pusztítást végzett a partokon. Kefeusz bölcsei rájöttek, hogy csak úgy tudják a szirének haragját jelképező Cetet megfékezni, ha a királylányt, Andromédát feláldozzák a szörnynek.
Így is történt, épp ekkor hozták a partra Andromédát, s a sziklákhoz láncolták. Csakhogy Perzeusz első pillantásra beleszeretett Andromédába, s azonnal cselekedett. Pegazus hátán a már közeledő szörny fölé repült, gyorsan elővette a levágott Meduza-főt, aminek látványától a Cet azonnal kővé változott, s az ország megmenekült a csapástól. Természetesen Perzeusz feleségül vette Andromédát, sok gyermekük született, szóval minden jó ha a vége jó...

Egy pillanatra kanyarodjunk vissza a béta jelű csillaghoz, az Algolhoz. Ez ugyebár változócsillag. A régiek szentül hitték, hogy az égbolt változatlan, így egy változó fényű csillag nem illik ebbe az idillbe. Csakhogy Perzeusz magánál hordja a levágott Medúza-főt, melynek egyik szeme a monda szerint a levágás megtörténte után is pislogott! Ez a pislogó szem maga az Algol, melyet "Ördögcsillagnak" is neveztek. Vagyi helyreáll az égi rend...

Csillagképünk pontosan a Tejút irányában látszik, sőt, pontosan a galaxisunk középpontjával ellentétes irányban. Emiatt sok nyílt halmazt találhatunk benne, melyek egy része kis távcsövekkel is szép látvány. Közülük is kiemelkedik egy kettős nyílthalmaz, a h és khi Persei (NGC869 és NGC 884) ikerhalmaz. Ezek már szabad szemmel is látszanak, mint négy magnitúdós halvány bolyhos csillagok. Az égbolt átlátszóságát is tesztelhetjük velük: ha szabad szemmel meglátjuk őket, akkor már viszonylag jó égben gyönyörködhetünk - akár a városok kevésbé kivilágított részéből nézve is! Természetesen az igazi szépségük binokulárban vagy kis nagyítású távcsőben mutatkozik meg. Olan, mintha gyémántport szórtak volna az égre! Nagy nagyítással nem látjuk őket egyszerre, és nem is olyan hatásos a látvány, habár a csillagok színe feltűnőbb. Ezek a fiatal halmazok (10-15 millió évesek) mintegy 7000 fényév távol vannak tőlünk, és a valóságban is szomszédok, kb. 50 fényévnyire vannak egymástól.

Egy másik szép nyílthalamz az M34 (NGC1039), melyet zavaró városi fényektől mentes tiszta égen szabad szemmel is éppen megpillanthatunk. Binokulárral kis csillagpornak látszik, távcsővel pedig szépen látszik a szerkezete. Sokkal ritkább, mint az ikerhalmazok, és a fényesebb csillagai egy érdekes, torzult X-et rajzolnak ki, mely a halmaz látványának markáns jellemzője. Könnyen megtalálható, félúton van az Algol és az Androméda gamma jelű csillaga között. Csillagai 1430 fényév távolságból küldik fényüket, a halmaz korát pedig 190 millió évre becsülik. Ez utóbbi miatt látjuk a csillagait narancs és sárga fényűeknek, ha nagy távcsővel nézzük a halmazt - de ekkor megint csak egy része fér a látómezőbe.

A már korábban emlegetett Perzeusz-mozgási raj is tulajdonképpen egy csillaghalmaz, mely közel fekszik hozzánk, és mivel elég ritka is, nagy látszó mérettel rendelkezik. Néha Melotte 20 néven is hivatkoznak rá.

Teljesen más objektum az M76 (NGC650-1). Ez egy planetáris köd, egy régen elpusztult csillag látványos maradványa. A "látványos" szó most túlzás, hiszen legalább 6-7 cm-es távcső kell a megpillantásához: becsült fényessége egy 10-11 magnitúdós csillagéhoz hasonló, tehát tényleg nehéz megpillantani. Sokáig két egymás melletti ködnek hitték, és kisebb távcsövekben tényleg kettősnek látszik. A halott csillag megmaradt magja a legnagyobb távcsövekkel most is látható, felszíne 60.000 K forróan izzik.