Az Androméda (Andromeda, And)

Az őszi esti égboltot uraló csillagképek többsége egyetlen mitológiai mondakörbe tartoznak, amely Perzeusz kalandját mesélik el. Ide tartozik a Kefeusz, Kassziopeia, Androméda, Perzeusz, Pegazus és a Cet csillagképek.

A fenti csillagképek közepén helyezkedik el az Androméda, mely a nagyobbak közé tartozik, de nem tartalmaz igazán feltűnő csillagokat. A legfényesebbek egy igen széles, fejreállított T-re emlékeztető alakzatot adnak, amiből igen nehéz kinézni egy királylány szép alakját. De ha egy kicsit sötétebb égen megnézzük a többi csillagot is, akkor egy kis képzelőerővel odaképzelhető a sziklákhoz láncolt királylány. Ehhez nyújt segítséget a jobb oldali skicc - akinek ez sem elég elfogadható, attól elnézést kérek érte...

Az Androméda legfényesebb csillaga érdekes módon egy másik csillagképpel közös, ketten osztoznak rajta, ugyanis ez a csillag a Pegazus nevű szárnyas ló testét alkotó négyszög egyik tagja. Ez ritka ugyan, de nem szokatlan - a Szekeres-Bika csillagkép-párosnál is előfordul. A főcsillag neve Alpheratz, mely egy két magnitúdós fehér csillag, 97 fényév távolságra tőlünk, melynek van egy társa is, mely 96,697 nap alatt kerüli meg a főcsillagot. Ez a társ azonban csak színképelemzéssel mutatható ki, olyan közel vannak egymáshoz.
A béta jelű csillag is két magnitúdóval világít, viszont a színe vöröses. A Mirach kb. 200 fényévnyire van tőlünk.
A gamma jelű csillagot Almach-nak nevezik, kicsit halványabb az előző kettőnél (2,3 mag), és narancsos színben ragyog tőlünk 355 fényév távolságban.

A mondai hátteret tekintve Androméda Kefeusz etióp király és Kassziopeia királyné lánya, akit a szörnyűséges Cetnek szántak áldozati ajándékul - ezért láncolták a tengerparti sziklákhoz. Szerencsére jött a hős Perzeusz hűséges repülő lován, a Pegazuson, és amint meglátta, megszerette a királylányt. A Cetet kővé változtatta a korábban levágott medúzafő segítségével, így szabadítva meg az országot az isteni csapástól, és feleségül vette Andromédát. (Részletesebben a Perzeusz csillagképben található a monda.)

Az Androméda leghíresebb és leglátványosabb látnivalója az M31 jelű galaxis. Ez a hozzánk legközelebbi, miénkhez hasonló csillagváros, távolsága 2 millió fényév (!), és lassan, 68 km/s sebességel közeledik hozzánk. Tömege másfélszerese a mi galaxisunknak.
Az Androméda-galaxis kicsiny ködfoltként szabad szemmel is látható sötét, holdfénytől mentes éjszakákon. Megtalálása egyszerű: a béta jelű csillagtól induljunk el a mü és nü jelű csillagok alkotta kis íven, és a nü mellett kissé jobbra megtaláljuk a ködösséget. Mérete hatalmas: binokulárral a telehold négyszeresét teszi ki az átmérője, de igazán jó optikával, tiszta, sötét égen 5°-os átmérőt is mértek - ez tízszerese a Hold látszó átmérőjének! Nagyobb távcsővel nézve feltűnik a spirálszerkezete, a kisebb-nagyobb sötét és világos foltok a spirálkarokban. Igazán lenyűgöző látvány!
Az M31-et először a perzsák említik, a X. században Al Sufi kisfelhőként írja le. Távcsővel 1611-ben figyelték meg legkorábban, azóta is rengeteg észlelés, fénykép készült róla.
A galaxis kisérői az M32 és M110 jelű, elliptikus formájú galaxisok - mint kis holdak kísérik a nagy testvért. Már 5 cm-es fényerős távcsőben is láthatóak mint apró fényfoltok az M31 árnyékában. A fenti képen az M110 jobbra és kissé lent látszik, a fényesebb M32 a galaxis magjától balra lévő sárgás, majdnem csillagszerű folt - távcsőben nézve nem vész el ennyire a nagybátyó fényében...

Binokulárral is megfigyelhető szép nyílt csillaghalmaz az NGC752, melyet a gamma jelű csillagtól déli irányban haladva találhatunk meg. Kicsiny foltocska, mely 10 cm-es távcsőben szépen csillagokra bontható.

Érdekességként említhető az NGC7662 jelű halvány planetáris köd. Ez a típusú köd egy csillag robbanása, halála során keletkezik, sokszor korong formájúnak látszik. A fenti példány binokulárban is éppen észrevehető, megtalálásához keressük meg az iota, onnan a 13 jelű csillagot, melynek közelében látható az apró, elmosódott csillagra emlékeztető ködöcske.

Sajnos fényesebb kettőscsilagokat nem tartalmaz az Androméda.

A leírás a Föld és Ég 1988/2-es száma, SH-atlasz: Csillagászat, Természetkalauz: Csillagok és Klaus Lindner: A csillagos ég című szakirodalom segítségével készült.