Napfogyatkozásról kezdőknek

Szerezte: Fred Espenak (c) 2000

Fordította és átdolgozta: Kaposvári Zoltán

Mi a napfogyatkozás? Mi hozza létre, és vajon miért? Milyen gyakran van napfogyatkozás, és mikorra várható a következő? Ilyen és hasonló kérdésekre kaphatsz választ, ha ezt az oldalt végigolvasod. (Az angol eredeti MrEclipse honlapján található, az ő szívélyes engedélyével tehettem fel ide a fordítást.) De mielőtt belevágnánk a napfogyatkozások tárgyalásába, a másik főszereplőről, a Holdról kell ejtenünk pár szót.

A Hold egy hideg, sziklás világ, melynek átmérője 3,476 km (2,160 mérföld). Saját fénye nincs, csak azt a fényt látjuk róla, amit a Naptól kap és a szemünkbe visszatükröz. A Hold mintegy 29 és fél naponta pályáját követve megkerüli a Földet. Ezen keringése során a Hold a következő fázisok sorozatán megy kereszül, köszönhetően annak, hogy a keringés során a Nappal bezárt helyzete is változik (a zárójeles kifejezések nyers fordítások, nincs rá megfelelő magyar szó) :

Újhold, (Növekvő sarló), Első Negyed, (Telő hold), Telihold,
(Fogyó hold), Utolsó Negyed, (Öreg sarló) és újra Újhold.

Phases of the Moon

A Hold fázisai.

Az újoldként ismert fázis ténylegesen nem látható, mivel a nap által megvilágított oldal épp a Földdel ellentétes irányban van. A többi fázis mindenki előtt ismert, minthogy a Hold minden hónapban végigmegy rajtuk. Gondoltál már arra, hogy a hónap szavunk a Holdnak eme 29.5 napos periódusából származik?

Sok korai civilizáció számára a Hold havonkénti ciklusa igen fontos eszköz volt, mellyel az idő múlását tartották számon. Jól ismert tény, hogy ma is több naptárt a Hold fázisaihoz igazítanak. A héber, az iszlám vagy a kínai naptár mind holdnaptár. Az újhold fázisa, mint nagy fontosságú fázis a naptári hónap kezdetét jelentette, mint ahogy a holdfázisok havonkénti kezdetét is jelzi. Újholdkor a Nappal kel és nyugszik égi kísérőnk, mivel ilyenkor az égen a Naphoz igen közel látszik. Noha újholdkor nem látjuk a Holdat, a fogyatkozások szempontjából nagyon jelentős szerepet kap.

Solar Eclipse Geometry

A Nap, a Hold és a Föld alapvető elhelyezkedése napfogyatkozás esetén

Napfogyatkozás csakis újholdkor jöhet létre, amikor a Hold a Nap és a Föld között halad át. Ha ezen alkalomkor a Hold árnyéka történetesen a Földre vetődik, mi azt látjuk, hogy a Hold eltakarja, "elfedi" a napkorong egy részét. Joggal vetődik fel a kérdés: ha minden 29 és fél nap elteltével újhold van, miért nem látunk havonta egy napfogyatkozást? Kitűnő kérdés! Sajnálatos módon ennek bekövetkeztét meggátolja az a tény, hogy a Hold keringési síkja 5 fokos szöget zár be a Föld Nap körüli keringési síkjával. Az eredmény: legtöbbször a Hold árnyéka újhold idején a Föld alatt vagy felett húz el. De évente legalább kétszer a rendszer geometriája olyan helyzetű, hogy a Hold árnyékának valamely része a Földre hull, amit azon a területen napfogyatkozásként érzékelünk.

A Hold árnyéka két részre tagolódik:

Penumbra - Halványabb külső árnyék; ebből a zónából részleges fogyatkozás figyelhető meg, a Nap egyrésze van csak takarva.

Umbra- Sötét belső árnyék; itt teljes fogyatkozást figyelhetünk meg, a Nap teljesen takarva van.

Ha csak a Hold félárnyéka éri a Földet, akkor arról a helyről részleges napfogyatkozást látunk. A részleges fogyatkozások megfigyelése veszélyes, mivel a Nap el nem takart része még mindig túl fényes. Ezért speciális szűrőket, vagy ún. lyukkamerát kell használni – mely házilag is könnyen elkészíthető -, hogy biztonsággal megfigyelhessük a részleges fogyatkozást. A szűrőkről bővebben írtam egy külön ottlapon.

Ezzel ellenben, ha a Hold sötét umbrális árnyéka söpör végig a Föld felszínén, teljes napfogyatkozást figyelhetünk meg (lásd a lenti ábrát). A felszínen végigsöprő holdárnyék nyomvonalát A teljesség (totalitás) sávjának nevezik. Tipikus hossza 16.000 km, de csak 100-200 km széles. Annak érdekében, hogy a Napot teljesen eltakart állapotában élvezhessük, ebbe a sávba kell elutaznunk.

Total Solar Eclipse & Path of Totality

Teljes napfogyatkozás és a teljesség sávja

A napfogyatkozás teljes fázisa - amikor a Napot teljesen eltakarja a Hold, vagyis a totalitás - igen rövid. Csak ritkán tart pár percnél tovább, maximális értéke mindössze 7 perc 31 másodperc! Mégis, joggal nevezik a természet legelképesztőbb, legcsodálatosabb tüneményének. Az égbolt alkonyi színt ölt, ahogy a Nap fényes korongját felváltja a Hold fekete korongja. A Holdat körbeveszi egy gyönyörűséges, gyöngyházfényű haló. Ez a Nap csodálatos koronája, a napkorona, egy kétmillió fokos szuperforró plazma. A koronát csak a totalitás röpke percei során láthatjuk. Egy ilyen esemény szemtanújának lenni annyira megrázó, emlékezetes élmény, amit semmiféle leírás vagy fénykép sem képes megfelelően visszadni. A totalitás élményéről bővebben olvashatsz a Napfogyatkozás - a maga teljességében című könyv első fejezetében. (A könyvcím linkje az angol nyelvű könyv ajánlójára mutat, Fred Espenak honlapján!)

Természetesen egy napfogyatkozás fotózásra csábítja az embert. Tudj meg többet a Napfogyatkozás Fényképezéséről, melyet szintén a Napfogyatkozás  - a maga teljességében című könyvben, a tizenkettedik fejezetben találunk meg. Sok-sok további, korábbi napfogyatkozásról készült képet találsz, ha meglátogatod a Napfogyatkozás Fotógalériát. Sőt, videokamerával is megörökítheted a napfogyatkozást.

A legutóbbi teljes napfogyatkozás, mely számunkra a legemlékezetesebb volt, az 1999. augusztus 11-i napfogyatkozás, mely nálunk is tiszteletét tette. Fred Espenak pedig Törökorzságból figyelte az égi eseményt. Erről ad fényképes beszámolót az 1999-es törökországi fogyatkozás című ottlapja. Egy még korábbi napfogyatkozásnak, az 1998. február 26-i karibi fogyatkozásnak állít emléket az 1998-as napfogyatkozás röviden ottlap, fényképekkel, beszámolóval.

Composite Solar Corona
Az 1999-es fogyatkozás fázisai
Ez a kilenc képből álló sorozat a múlt évezred utolsó teljes napfogyatkozásának az esseznciája.
A totoalitást ábrázoló kép 22 egyedi negatív összedolgozása révén készült, számítógép segítségével, melynek köszönhetően a kép nagyban hasonlít ahhoz, amilyennek a korona szabad szemmel lászik.
1999. aug. 11-i teljes napfogyatkozás (Hazar tó, Törökorzság)
Fénykép: (c)1999 by Fred Espenak

Sajnálatos módon nem minden napfogyatkozás teljes. Néha a Hold túl kis méretű ahhoz, hogy a teljes napkorongot eltakarja. Hogy megértsük ennek okát, pár szót kell ejtenünk a Hold Föld körüli pályájáról is. Ez a pálya nem tökéletes kör - ahogy az ókorban gondolták - hanem inkább ovális, azaz elliptikus. Ahogy a Hold kering a bolygónk körül, tőlünk való távolsága 356.400 és 406.700 km között változik. Ez a 13%-os eltérés okozza azt, hogy a Hold látszó mérete is ilyen mértékben változik. Amikor a Hold pályája során a Fölhöz közel van, a Napnál nagyobb méretűnek látszik. Ha a napfogyatkozás ekkor következik be, a fogyatkozás teljes lesz. Amikor azonban földtávolban van kísérőnk, a Napénál kisebb lesz a látszó mérete, így nem tudja teljesen eltakarni azt. Az űrből nézve azt látnánk, hogy a Hold árnyékkúpja nem elég hosszú ahhoz, hogy a Földig érjen. Ehelyett az "antiumbra", vagy negatív árnyék éri el a felszínt. Az antiumbra útvonalát nevezzük  a gyűrűs fogyatkozás sávjának. Ha ezen a sávon belül állunk, akkor olyan fogyatkozást látunk, melynek során a Nap fényes gyűrűként kikandikál a Hold körül, a maximum időpontjában is. Gyűrűs fogyatkozást szabad szemmel nézni szintén igen veszélyes. A részleges fogyatkozásnál már tárgyalt óvintézkedésekre van szükség, hogy biztonságosan nézelődhessünk. (lásd: Szemünk védelme).

Annular Solar Eclipse & Path of Annularity

Gyűrűs napfogyatkozás és a gyűrűsség sávja

A gyűrűs fázis maximum 12 és fél percig tarthat, de átlagos hossza csak mintegy feleannyi. Mivel a gyűrűs fázis ilyen fényes, a Nap szépséges koronája rejtve marad szemünk elől. Mégis, a gyűrűs fogyatkozás szintén lenyűgöző látvány. Az egyik legutóbbi, 1999. február 16 -i gyűrűs fogyatkozásról bővebben is olvashatsz, melyet Fred Espenak Nyugat-Ausztráliából figyelt meg. További gyűrűs fogyatkozásról készült fényképeket a Napfogyatkozás Fotógalériában találsz.

Annular Eclipse
Az 1999-es gyűrűs fogyatkozás sorozatképe
Ez a hét képből álló sorozat az 1999. február 16-i gyűrűs napfogyatkozás teljes, mintegy 2.5 órás fázissorozatát bemutatja
1999. február 16-i gyűrűs fogyatkozás (Greenough, Ausztrália)
Fénykép: (c)1999 by Fred Espenak

Blue Bar

Vissza a fogyatkozási nyitólapra!

Vissza a kezdőoldalra!

Utolsó frissítés: 2014. december 29.